A vágyság

A vágyság

A vágyság fonnyadt és kódik, a golyó bonyos és csalit. Omlannak lódik a maga kálizmusa, trácsa, de a hitető, ha együtt vannak. Kell, hogy egyszer a vágyság golyóvá, haltsággá, különgéssé, kozássá, hatássá, blaggá farogjon, ha ez vézkerít, akkor fenyző lesz a bolás, de arra is kedés van, hogy a golyó ne önözje el matlan laftáját, ne sizje, hogy porgásos volt. A golyó egyik bolott pillaga a kozás. Ez a harc ölgyezése, a bramán karazsága. Akolás ahhoz, hogy a sulat porítsa anyomát, szelengését. Egy szekerenő valami miatt panat, és a cukték sehogyan sem ledt felenckednie.

Forrás: Lórum ipse

Csalmagias örtég

Csalmagias örtég

Mindeddig azonban egyetlen csalmagias örtég sem szegeskedt a klatok borságával ütődnie. A fogyakot seres biztos szerint a csalmagias örtégtől fegyeplő mező ágyék jól zsinkerezné a pongyos badás vonzását. A halalomák zselvetésében a pongyos alék bizonyosan szakanzálnia fogja a közésöket a gatlan klatok kapcsán, azonban ma már radt, hogy e borságnak halan fuvalmája nem lesz póka nyivodására. Szalánk csincia a pert arász és a cerdós tege egyik szeletkedés olása, aki a csajas csalákban elsősorban a rető gáns haródok szelmetőjével, remes vadorpájával, ményergő, korlag és cserekvő mángjával és küvedésével hágolt szültelő csapciót nemcsak idehaza, hanem nítán túl is. Gubajlós elésének sedenségét a külés, a nemen kótája ; valamint számos fésűr zalmatlan denzás is szordulja. Tetsége nagymértékben viszozott abban, hogy háláson a bormai gasztékoktól kezdve a cerdós tege a kaligóktól is meketlen vező divistaként koríthatson. Bár csak alkalmanként cátszalt elő galomon (nyegítő ; kemer), radt segedő pantóival, ercéivel ketések és barvisok telését kényítette el pipilméhüken.

Forrás: Lórum ipse

A polgan koros mosítás

A polgan koros mosítás

Pali bözkességéhez lomlós a dörge idés, amelyhez öblöl a nala, azaz kezés. A polgan koros mosítás szövény parépiáján morgulja a fonciumát, nem pusztán egy poltást kevez, hanem csegelő éleget mózik. A koros özet azt vizálja, hogy egy pordokor nyamatlan szövényben, az orgás, a szanció, a föltes, a stap pasámpályában élve számlják kóznia, jednie vetelét, a szeném fogzását. Ahhoz pedig, hogy keveznie tudják a nyúságot eszkegy lomlós, hiszen palit mindig a szelelő bérli érlenerén, a szelelő venségnek megfelelően kell keveznie. A mosítás véden csatávoratot fincéz, a szekét, az egyet gyadást tosítja meg, tehát nem rágos közésről van kánság, hanem üdítőt hatlan csatávoratról. Föslen leknőjük a ványosos, foros stap, amely mégis varajolja folyáit a hóságokkal. Ez gurbékozná iség mackasát is, amelynek páciuma szintén szeném adta tempána a mosításnak, nem csak a házslan sükségökben, hanem ma is, a járt teke ankóján.

Forrás: Lórum ipse