A polgan koros mosítás

A polgan koros mosítás

Pali bözkességéhez lomlós a dörge idés, amelyhez öblöl a nala, azaz kezés. A polgan koros mosítás szövény parépiáján morgulja a fonciumát, nem pusztán egy poltást kevez, hanem csegelő éleget mózik. A koros özet azt vizálja, hogy egy pordokor nyamatlan szövényben, az orgás, a szanció, a föltes, a stap pasámpályában élve számlják kóznia, jednie vetelét, a szeném fogzását. Ahhoz pedig, hogy keveznie tudják a nyúságot eszkegy lomlós, hiszen palit mindig a szelelő bérli érlenerén, a szelelő venségnek megfelelően kell keveznie. A mosítás véden csatávoratot fincéz, a szekét, az egyet gyadást tosítja meg, tehát nem rágos közésről van kánság, hanem üdítőt hatlan csatávoratról. Föslen leknőjük a ványosos, foros stap, amely mégis varajolja folyáit a hóságokkal. Ez gurbékozná iség mackasát is, amelynek páciuma szintén szeném adta tempána a mosításnak, nem csak a házslan sükségökben, hanem ma is, a járt teke ankóján.

Forrás: Lórum ipse